Egy mosoly a legszebb köszönet - Taita Alapítvány az afrikai árvákért

2011. március 22., kedd
Mióta az eszemet tudom, vonz Afrika. Bár még nem jártam a kontinensen, de terveim között szerepel, hogy előbb-utóbb eljussak oda. Ám nem pusztán turistaként, hanem egy karitatív tevékenység keretében. Böngésztem is a Neten, milyen lehetőségek adottak, és így bukkantam a Taita Alapítvány oldalára. Felvettem velük a kapcsolatot, és azóta is igyekszem – egyenlőre csak a média eszközeivel – részt venni az Alapítvány munkájában.
Őket szeretném most bemutatni Nektek, az alapítvány elnökével, Borbély Emesével készített interjúval.



- Ha az afrikaiak megsegítéséről beszélek, gyakran kapok olyan visszajelzéseket, hogy nem kellene olyan messzire mennünk, hogy segítségre szorulókat találjunk. Európán belül is elkélne a támogatás. Találkoztál hasonló kifogással, amióta a Taita alapítványnál tevékenykedsz?

Érdekes módon a kezdet kezdetén, az alapítvány létrejöttekor sokkal többen kritizálták kenyai tevékenységünk létjogosultságát, mint manapság. Nehéz jól reagálni erre, én a következőkben szoktam összefoglalni véleményemet:

- 16 éves korom óta foglalkoztam Magyarországon állami gondozott gyerekekkel, tehát az itthoni és a kenyai karitatív munka nem zárja ki egymást. Nagyon fontos dolgokat tanultam a kenyaiaktól, amelyeket majd itthon is szeretnék kamatoztatni. 

- Fontos észrevennünk azt, hogy afrikai szintű nyomort Európában nem találhatunk. Emellett meggyőződésem, hogy Európa egésze is tehet arról, hogy Afrika ennyire elmaradott.


-       Téged mi vonz Afrikában?

Nagyon nehéz megfogalmazni. Azt hiszem, kétféle ember van: az egyik, aki Afrikában járt és teljesen közömbös tud maradni az emberek és a kontinens iránt, a másik típus azonban rabjává válik a kontinensnek, az ott élő embereknek, a kultúrájuknak. Ami külsőre megfogja az embert az a fantasztikusan színes környezet, a virágzó növények, a kék ég, a vörös föld – elkápráztatóan szép világ. Rám mégis inkább a társadalom összefogása volt nagy hatással. Fontos azonban látni, hogy én hónapokon keresztül egy társadalmilag kiszolgáltatott réteggel foglalkoztam; árva gyerekekkel. Minden időmet nekik szenteltem, tehát korántsem úgy éltem meg afrikai tartózkodásomat, mint egy turista. Nagyon tetszett, hogy a társadalom, a nagyobb családok, szociális háló híján egymásra épülnek, egymást segítik, ez itthon nem ismert összetartozást, szeretetet és elfogadást eredményez. Példaként említeném a faluban egyedül élő fogyatékos asszonyt, akinek gyakorlatilag a község egész lakossága viselte gondját. Nem volt otthona, állandó szállása, megélhetése, de mindig kapott valahol enni, és álomra tudta hajtani a fejét valakinél. Nemegyszer az árvaház kis lakói vezették be kézen fogva az ebédlőjükbe.

Azt is jó érzés látni, hogy az emberek többnyire elégedettek a sorsukkal, legyen az bármily nehéz, igyekeznek a legtöbbet kihozni belőle. Boldogan mosolyognak, tudnak együtt örülni, ünnepeket rendezni, gyerekeket nevelni és dolgozni.

Továbbá a legtöbb ember szeret segíteni és sokszor igényli is azt, hogy segíthessen valakinek, örömet okozhasson. Ezt Afrikában a legkönnyebb megtenni.



- Bemutatnád néhány szóban a Taita alapítványt? Mivel foglalkoztok egészen pontosan, mióta létezik, honnan ered az elnevezés?

A „Taita Alapítvány Afrikai Gyermekekért” 2006-ban jött létre azzal a céllal, hogy szervezett formában segítse azokat a gyerekeket, akikkel Kenyában dolgoztam, és akikkel azóta is egyre több magyar önkéntes foglalkozik a helyszínen. Mikor 2005-ben hazajöttem Kenyából, az volt az egyetlen gondolatom, hogy továbbra is elegendő és valamennyire változatos ételt kellene biztosítani a gyerekek számára. Tehát az alapítványnak kezdetben egyetlen célja volt: segíteni a burai árvaház kis lakóinak.

Azóta már bővítettük tevékenységünket; a kinti gyerekek élelmezése, egészségügyi ellátása, iskoláztatása mellett fontosnak tartjuk az itthoni szerepvállalást, ismeretterjesztést is. Szeretnénk elvinni Afrika hírét, a tapasztalatainkat iskolákba, különböző rendezvényekre, és ha lehetséges, a médiába. A Taita nevet a férjem találta ki (aki egy alkalommal el is kísért az árvaházba). Taita a tartomány neve, ahol a gyermekotthon található. Az is nagyon tetszett nekünk, hogy szuahéliül a szó jelentése Atya.


- Az alapítványnál van lehetőség önkéntes munkát vállalni. Említetted, hogy ez alatt nem csak az Afrikába való kiutazást és az ottani karitatív munkát kell érteni, hanem az itthon végzett segítségnyújtást is. Ez miből áll pontosan, és hogyan lehet hozzátok csatlakozni?

A Taita Alapítványnak nincs fizetett munkatársa, mindent, amit elértünk, lelkes önkénteseinknek köszönhetünk. Az érdeklődők bármikor csatlakozhatnak programjainkhoz. Az itthoni önkéntes munka rendezvényszervezésből, iskolákban tartott előadásokból, pályázatírásokból, a honlap aktualizálásából és a mindennapi teendők menedzseléséből áll. A honlapon (www.taita.info) sokféle információ megtalálható azzal kapcsolatban, hogyan lehet nekünk segíteni. Aki pedig Kenyában szeretne önkéntesként dolgozni, az hosszabb előkészületek után saját felelősségére ezt is vállalhatja. A kiutazás összes költségét az önkéntes állja. E mögött az alapelvünk mögött az áll, hogy a pénzbeli adományokat szeretnénk minél nagyobb részben a gyermekek anyagi támogatására fordítani.

- Ha jól tudom, főállásod mellett tevékenykedsz a Taita alapítványnál. Mennyi időt tudsz fordítani az alapítványi munkádra?

Ez így igaz. Jelenleg két éves kislányommal itthon vagyok, de a doktori disszertációmon is dolgozom. A mindennapi feladatokat az önkéntesek végzik, én inkább már csak koordinálok, de még így is sok energiámat leköti az alapítvány. A legtöbb munka azonban a kezdet kezdetén volt, szerencsére akkor a Budapesti Műszaki Főiskolán (ma Óbudai Egyetem) dolgoztam tanársegédként, így rugalmas volt a munkahelyi időbeosztásom. Az alapítvány egész eddigi működésére jellemző az, hogy amikor szükségem volt segítségre, valaki mindig megjelent, hogy megoldja a problémámat.

- Tudnál mesélni egy olyan történetet, ami számodra a legmeghatóbb volt az alapítványnál való tevékenykedésed során?

A legmegdöbbentőbb élményeket Kenyában szereztem. Fantasztikus volt látni az emberek önszerveződését. A faluban élő emberek többnyire szegények, mégis több keresztény imacsoport tagjai a kevés élelmükből is továbbadtak egy-egy maréknyit az árvaháznak. Amikor összegyűjtötték azt a néhány szemet, amit adni tudtak, az eredmény egy zsák színes (valóban színes: sárga, fehér, fekete, piros) bab lett. Ezt általában énekelve, a fejükön hozták be az árvaházba. Ezt a fajta segítségnyújtást utólag itthon is megtapasztaltam: kis jövedelmű emberek is elkötelezetten segítenek minket csekély anyagi forrásaikból vagy önkéntes munkájukkal. 

Emellett megható tapasztalni, hogy az itthoni önkéntesek elfogadják, respektálják, sőt segítik az én korántsem tökéletes elnöki tevékenységemet. Elfogadják tanácsaimat, döntéseimet, mindig kikérik a véleményemet, és mindenben támogatnak a jó ügy érdekében. Ezt nagyra értékelem, hiszen tudatában vagyok annak, hogy én is sok hibát követek el.

- Több olyan alapítvány is működik hazánkban, amely Afrika megsegítését tűzte ki céljául. Ezek az alapítványok mennyire tartanak össze? Van esetleg rivalizálás, versengés - teszem azt, a támogatásokért - vagy egymástól teljesen függetlenül, elhatárolódva tevékenykedtek?

Nagyon fontosnak tartom, hogy a közös célért dolgozó szervezetek összefogjanak. Általában meglehetősen különböző a profilunk, ezért jól kiegészítjük egymást. Két másik szervezettel együtt alapító tagjai vagyunk a Magyar Afrika Platformnak, egy ernyőszervezetnek, mely egyesíti az Afrikával foglalkozó szervezeteket. Rivalizálást nemigen tapasztaltam, hiszen különbözőek vagyunk; a támogatók a hozzájuk legközelebb állót választják ki, amit mi csak részben tudunk befolyásolni.

-       Van esetleg olyan programotok, rendezvényetek, mely a közeljövőben lenne esedékes?

Legközelebbi nagyszabású rendezvényünk egy Afrika-nap lesz május 15-én, amelyet a többi szervezettel együtt szervezünk, de a pontos részletek még alakulóban vannak. Előadásokkal, kerekasztal-beszélgetésekkel, afrikai zenés és gyerekprogramokkal várjuk az érdeklődőket. A honlapunkra minden fontosabb rendezvény, esemény felkerül, az érdeklődőket minden eseményre szeretettel várjuk!

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Google+ Followers

Barátok

Rólam

Saját fotó
Kaposvár, Hungary
Sziasztok! Csak olvassátok a cikkeket, azokból majd kialakul egy kép rólam is. ;)

Sziasztok!

Remélem sikerül pár kellemes percet szereznem Nektek a cikkeim által. Ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen az oldal, arra kérek mindenkit, hogy a bloggal kapcsolatos bármilyen észrevételt, ötletet jelezze nekem a bajszbrigi@yahoo.es címre! Jöhetnek a kemény kritikák, ne kíméljetek! :D




Categories

Facebook


Egy kedves olvasóm ajándéka! :D Köszönöm!

© 2010 RelaxTerasz Design by Dzignine
In Collaboration with Edde SandsPingLebanese Girls