Majd az idő...

2011. október 18., kedd
Nem hiszem, hogy új dologról számolnék be az alábbiakban. Hiba volna azt gondolnom, hogy a problémámmal egyedül vagyok. Dehogy vagyok! Tudom, hogy a földgolyón szaladgáló lelkek közül még sokan járnak hasonló cipőben. Csakhogy ez nem vígasztal! Ahogy a többi hozzám hasonló szív-bajban szenvedőt sem. 



Azt mondják, érzékem van a párkapcsolatokhoz. Negatív értelembe véve, merthogy mindig a legrosszabbat választom. Ami vagy tabu, vagy elérhetetlen vagy, vagy, vagy…de valami mindig van, ami nem passzol. Értek hozzá, tény.

Na, meg hogy görcsösen ragaszkodom a dologhoz. Hogy mindenáron akarok valakit. Na de kérdem én, nem ez a normális? Nem szeretek egyedül lenni, bár tény, hogy a szingliségnek is számtalan előnye van. Amíg kapcsolatom volt, a függetlenségre vágytam. Hát megkaptam…Annyira mégsem tetszik. Vissza lehetne csinálni, kérem???

Hiszek a sorsban, és abban hogy minden okkal történik. Csak a sok negatív történésben nem igazán találom meg mindig a pozitív töltetű magyarázatot, hogy meg tudjam nyugtatni magam…No para, ez ezért és ezért történt, lesz ez jobb is, meg így se meg sehogy se…

Miért félünk kimutatni azt, amit érzünk? Vagy félünk a saját érzéseinktől, mert megdöbbentőek számunkra? Olyasvalamit tenni, amiről azt gondoltuk, hogy soha nem tennénk, és most mégis vágyunk rá - Ijesztő. Vagy olyasvalakit megszeretni, akiről korábban nem feltételeztük volna, hogy érdemes lehet a számunkra…Még ijesztőbb. 

És ilyenkor jön a villámhárítás, a pajzs, a struccpolitika. Mert könnyebb a fejünket a homokba dugni, mint kihúzni magunkat és felvállalni mindazt, ami ott belül lappang. 

Vagy a kombinálás. Hát ahhoz is értek. Agyalni, belemagyarázni, azt is ami nincs is ott. Rágódni, hogy mi miért történt úgy ahogy, miért azt mondta, miért nem ezt, és akkor most mi is van valójában?
Miért nem lehet minden egyértelmű? Világos. Tiszta. Azon morfondírozni, hogy mi jár a másik fejében…Felemésztő. És felesleges is, hiszen úgysem látunk bele a másik gondolataiba.

Az idő mindent megold, mondják a bölcsek. Ha nem lennék ilyen türelmetlen típus, el is fogadnám ezt a megoldást, mondván majd csak lesz valahogy. De én nem tudok megnyugodni. Csak forognak az agykerekeim, beindul a fantáziám és milliónyi kérdést gyártok. A válaszra meg várhatok.

Persze, egyszerűbb lenne beszélni. Oda állni és elmondani mindent. Őszintén. Hogy a fogadtatás milyen lesz, az persze más kérdés. De mondhat Á-t vagy B-t, legalább kiderül az, ami eddig be volt borulva. És nem kell többet agyalni. Csak örülni, ha számunkra kedvező a válasz. 

Vagy megpróbálni elfogadni azt, ha kedvezőtlen…És akkor már tényleg csak az idő segíthet…

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Google+ Followers

Barátok

Rólam

Saját fotó
Kaposvár, Hungary
Sziasztok! Csak olvassátok a cikkeket, azokból majd kialakul egy kép rólam is. ;)

Sziasztok!

Remélem sikerül pár kellemes percet szereznem Nektek a cikkeim által. Ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen az oldal, arra kérek mindenkit, hogy a bloggal kapcsolatos bármilyen észrevételt, ötletet jelezze nekem a bajszbrigi@yahoo.es címre! Jöhetnek a kemény kritikák, ne kíméljetek! :D




Categories

Facebook


Egy kedves olvasóm ajándéka! :D Köszönöm!

© 2010 RelaxTerasz Design by Dzignine
In Collaboration with Edde SandsPingLebanese Girls