Képek Kubából

2013. február 4., hétfő

Emlékszem, kislányként mindig lenyűgöztek a pálmafákkal tarkított, fehér homokos tengerpartokról készült fotók. Képes voltam több tucat utazási magazint, prospektust begyűjteni és napokig lapozgatni őket, miközben arról álmodoztam, hogy egyszer majd én is eljutok egy ilyen helyre! Elérhetetlennek tűnt ez az álom a kis kaposvári lakásunk még kisebb gyermekszobájából.

A zene mindenhol jelen van.
Politikai tartalmú dalt énekelt
 nekünk ez a
fiatalember a Malecón-on.
De elértem. Van, hogy még ma sem hiszem el. Ráadásul már másodszor jutottam el egy olyan országba, ahová hosszú repülőút vezet, ahol szinte mindig süt a Nap, ahol a zene legalább olyan alapvető életfeltétel, mint a mindennapi betevő rizs, ahol a színesre festett házak oldalán virító feliratok, a zászlók és hatalmas plakátok még ma is életben tartják az egykori forradalom emlékét, ahol a régi, rozzant autók benzinszaga felidézi bennem a gyermekkorom „trabantos”-korszakát, ahol az emberek nevetnek, élnek, noha alig van miből.

Szerencsésnek mondhatom magam, sokszorosan is. Kuba varázslatos, és én megismerhettem a valódi arcát. Nem csak azt, amit a turistáknak mutat. Én nem laktam drága luxushotelekben. Nem étteremben ebédeltem minden nap. Volt, hogy mellőznöm kellett a folyóvizet, találkoztam néhány igen nemkívánatos csótánnyal, utaztam kisbusznak kikiáltott teherautó hátuljában. Voltak európai szemmel furcsának, nem éppen kellemesnek nevezhető élményeim, de egyetlen percre sem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. És nem csak azért, mert így súlyos összegeket spórolhattam meg.

Életem legszebb utazása volt az első és a második kubai utam is, melyek között eltelt 5 teljes év. Ez idő alatt, azt kell, hogy mondjam, az ország nem változott túl sokat. Vannak persze észrevehető eltérések, például ma már szinte mindenkinél ott lapul a mobiltelefon, ám az is igaz, hogy telefonáláson kívüli elsődleges szerepe a zenelejátszás! Mindenkinél, akinél láttam maroktelefont és éppen nem beszélt rajta, szinte biztos volt, hogy valamilyen tipikus csípő-mozgatós nótát játszott éppen. Nemhiába, a kubai az egyik legmuzikálisabb nép a világon.
Malecón - Havanna

Ezúttal „csak” Havanna-ban és Santiago de Cuba-ban jártam. A két város egymástól 864km-re, a sziget két ellentétes részén fekszik. Természetesen Havanna-ba landolt a gépünk, és a fárasztó repülő út után nem állt szándékunkban még legalább 10 órát zötyögni vonaton vagy autóbuszon. Ezért az első éjszakát a fővárosban töltöttük és másnap, indulás előtt még tettünk egy hosszú sétát a Malecón-on. A sétány közvetlenül a tenger mentén húzódik a maga 7 km-es hosszával. Képtelenség megunni. Ez a hely nem csak a turistákat vonzza, de a helyi kubaiak egyik kedvenc találkozó helye is. Ide járnak a romantikára vágyó szerelmesek, a horgászás kedvelői, idősek, fiatalok egyaránt. Még az sem vette el a kedvem a malecón-i sétától, hogy egy éppen készülő fotóhoz pózolva egy hirtelen kicsapó hullám teljesen eláztatott. Tetőtől-talpig csurom vizes lettem, ám kifejezetten frissítőként ért ez a nem várt zuhany a 30-egynéhány fokos téli melegben.

Késő délután aztán felszálltunk a Santiago-ba tartó autóbuszra. 12 órás zötyögést követően értünk el a sziget déli oldalán található történelmi városba. Itt lényegesen kevesebb a turista, nyugodtabb is a hely. Bár bő egy, maximum két nap alatt be lehet járni szinte az összes nevezetességet, nincs annyi étterem, kávézó, klub és szórakozási lehetőség, mint Havanna-ban, számomra mégis Santiago de Cuba viszi a pálmát. Személyes jellegű kötődésemen kívül – lévén, hogy párom ide valósi (így hát most már érthető, miért is jöttem kétszer Kubába, és miért láthatom én az igazi arcát az országnak, és, hogy egyáltalán miért is vagyok elfogult) – na, szóval az érzelmi kötődést leszámítva is bátran tanácsolhatom, hogy aki egyszer eljut Kubába, az igenis látogasson el ide, délre is!

Mesélhetnék még – tervezem egy hosszabb beszámoló megírását – ám ezúttal szeretném, ha a képek beszélnének helyettem. Íme, néhány fotó, melyet 3 hét kint tartózkodás alatt készítettem. 

A csodálatos Parque Céspedez Santiago de Cuba-ban. A város egyik legismertebb tere, mely körül múzeumok, fontosabb látnivalók csoportosulnak, így például: a Hotel Casa Granda, az egyik legélettelibb utca, a Calle Heredia, és a Catedral de Nuestra Senora de la Asunción (azaz a Nagyboldogasszony-székesegyház). A 2012-es Sandy Hurrikán sajnos itt is rombolást végzett. Bár a várost már szépen helyreállították, a valaha a téren található magas fáknak mára nyoma sincs.





Jellegzetes utcaképek Santiago-ban. Tipikus a keskeny járda és szűk utca. A lakások közvetlenül az utcáról nyílnak, s jellemző, hogy napközben tágra nyitott ajtókat találunk. A lakók nem zárkóznak el a külvilágtól, ahogy az a nyugati népekre jellemző, hanem "bepillantást" engednek életükbe. A kubaiaknak nagyon fontos a közösségi élet, ezen belül is elsősorban a szoros családi kötelék.









Jellegzetes lakótelep Santiago-ban.










Tipikus vallási viseletbe öltözött nő, amint éppen
egy túristával fotózkodik.



Kuba lakói sokszínű keveréket alkotnak, megtalálható őseik között a fehér, fekete és a kínai származású ázsiai is. Vallásukat tekintve a katolicizmus számít a legelterjedtebbnek, ám nagyon sokan még ma is gyakorolják a santería nevü afrokubai vallást, amelyben a kereszténység és az ősi afrikai vallások elemei keverednek egymással. 























Kisiskolások ünnepi rendezvényen, Havanna-ban. Kubában még mindig él az iskolai egyenruha kötelező viselete. Az oktatás ingyenes a szigetországban, és a kilencedik osztályig (14-15 esztendős kor) kötelező is. 

 




Tipikus kubai üdítőital, a Malta. Alkoholmentes, malátából készült, ezért jellegzetes édes íze van, szénsavas frissítő. Legelső kortyolásra talán furcsának tűnhet, ám hamar hozzá lehet szokni - túlságosan is. ;)









Ajánlott Irodalom Kuba kedvelőknek:

  • Útravaló útikönyvsorozat - Kuba: Thomas Cook útikönyvek, Alexandra Kiadó, 2007.
  • Martino Fagiuoli - Kuba - National Geographic 
  • Anderle Ádám - Kuba története: Akkord Könyvkiadó

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Google+ Followers

Barátok

Rólam

Saját fotó
Kaposvár, Hungary
Sziasztok! Csak olvassátok a cikkeket, azokból majd kialakul egy kép rólam is. ;)

Sziasztok!

Remélem sikerül pár kellemes percet szereznem Nektek a cikkeim által. Ahhoz, hogy igazán élvezhető legyen az oldal, arra kérek mindenkit, hogy a bloggal kapcsolatos bármilyen észrevételt, ötletet jelezze nekem a bajszbrigi@yahoo.es címre! Jöhetnek a kemény kritikák, ne kíméljetek! :D




Categories

Facebook


Egy kedves olvasóm ajándéka! :D Köszönöm!

© 2010 RelaxTerasz Design by Dzignine
In Collaboration with Edde SandsPingLebanese Girls